Joker Game (anime, 2016)
1/3/2018
Az animéről: Eredeti cím: ジョーカー・ゲーム Készítési év: 2006 Részek száma: 12 Műfaj: seinen, katonai, történelmi, dráma Stúdió: Production I.G Eredeti mű: Yanagi Kouji (regény) Rendező: Nomura Kazuya Karakterdizájn: Miwa Shirow, Yahagi Toshiyuki Zene: Kawai Kenji Linkek: AA, MAL, AniDB, ANN Rövid tartalom: A II. világháború kitörésének küszöbén az információ mindennél értékesebbé vált. Ezért, hogy Japán tarthassa az iramot a világgal, Yuuki alezredes létrehoz egy titkos kémszervezetet, a D ügynökséget. Az anime pedig azt mutatja be, a D ügynökség nyolc kémje miként boldogul a világ legveszélyesebb országaiba beépülve. Miért ezt az animét választottam? (Aki nem érdekel a személyes vonatkozásom, nyugodtan ugorjon!) Őszintén szólva a legelső motivációm az anime megnézésére az volt, hogy láttam, az egyik kedvenc mangakám, Miwa Shirow (írtam az egyik mangája, a Dogs kapcsán már véleményezést) készíti hozzá a karakterdizájnokat. Szóval mondhatni, ez az anime "szerelem volt első látásra". De természetesen nem csak ezért vágtam bele, igazából noha nagyon szeretem a kémes témájú filmeket és könyveket, nagyon kevés olyat találok, ami ténylegesen tetszik is. Ezért gondoltam, teszek vele egy próbát, mert a koncepciója érdekesnek hangzott. Mit is gondolok róla? A történetről: Maga az anime lényegében teljesen epizodikus: egy vagy maximum két részben mutat be egy, a D ügynökség kémével kapcsolatos történetet egy alternatív, kora 20. századi környezetben (leginkább a 2. világháború környékén járunk időben), ám erőteljesen merítve a valódi történelmi eseményekből (Franciaország megszállása stb.). Ez a sorozat második felében is így folytatódik, tehát a legtöbb sorozattal szemben itt gyakorlatilag nem beszélhetünk egy fő történetszálról, amely apróbb mértékben megbújik az epizodikusabb részek alatt, és csak a történet végére bontakozik ki teljesen. A Joker Game különböző történeteit csupán az köti össze, hogy a D ügynökség kémei szerepelnek bennük változatos környezetben. Ez elsőre talán kicsit úgy tűnhet, von le az anime értékéből, de szerintem erről szó sincs. Igaz, nincs egy nagy történetív, amely közrefogja az egyes küldetéseket, de ettől függetlenül az anime bőven megáll a lábán. Az egész sorozat olyan, mintha a D ügynökség ügyeiből egy változatos csokrot állítottak volna össze, és így akarnák bemutatni nem csak a kémeket és az ő válogatott küldetéseiket, de az ügynökség alapítójának alakját és az egész mögöttük álló filozófiát is. Ehhez pedig ez a fajta szerkesztési egység tökéletesen megfelel. Ugyan nem folyamatosan, egybe kapjuk az információkat, de az epizódok közben számos fontos információ elhangzik, amelyeket a néző tud hova tenni. Nekem legalábbis tetszett, hogy ez a fajta felépítés módot adott arra, hogy számos (kimondottan kreatív) környezetben bemutassa az ügynököket, mindezt úgy, hogy egyfajta kellemes misztikumot kölcsönzött az animének, és a készítők nem rágtak mindent a szánkba. Egy olyan kaliberű és mondanivalójú műnek, mint amilyen szerintem a Joker Game, egyébként sem állt volna jól a hagyományos narrálás/történetvezetés. Nem is beszélve arról, hogy az eredeti könyvek is novellákból állnak össze, így gyakorlatilag ezt a felépítést meghagyták az adaptálás során. Az epizodikus történetek is tetszetősek és meglepően változatosak: van, amelyik akciódúsabb, míg sok lassabb tempójú, de minden esetben nagyon jól felépített, logikus megoldás vár az egyes rejtélyek és ügyek végén. Ezek sokszor meglepőek, máskor kevésbé, és előfordul, hogy a logikánk helyett az érzéseinkre hatnak inkább. De ami különösen tetszik az animében, az az, hogy nagyon gyakran hiába figyel oda nagyon a néző, könnyen lehet, hogy egyes szereplők gondolkozásmódja annyira elvonja a figyelmét, hogy akkor sem veszi észre az igazságot, amikor az ott van előtte. Ahogy a való életben, úgy a Joker Game-ben sem minden az, aminek látszik, ezért nem árt nyitott szemmel és elmével figyelni a részeket. Sokszor elég információ hiányában így sem fogunk tudni magunktól rájönni az egyes ügyek megoldására, de minden esetben megtudhatjuk, hogy a kémek ellen dolgozó személyek is miért "járnak pórul". Az anime hangulata engem rendkívül megfogott. A sokszor lassú tempó ellenére sosem éreztem úgy, hogy unnám: a készítők olyan állandó feszültséggel és rejtélyességgel vértezték fel az animét, amelyek akkor sem hagyják unatkozni az embert, amikor az egész epizód csak bizonyos szereplők párbeszédeiből épül fel. Nem is beszélve arról, hogy meglepően sok japános jelleggel is felruházták a történetet: a kisebb látványelemektől és helyszínektől kezdve egészen egyes szereplők világlátásáig és viselkedéséig számos, a szigetország lakóira jellemző motívummal összefuthatunk. Ami különlegességként említhető még, az nem más, mint hogy az anime viszonylag kevés/minimális vérontással és kegyetlenséggel is komoly tud lenni. Általában azt vettem észre, hogy egy sorozat azért tűnik komolynak/nagyobb súlyúnak, mert vagy a hangulata komor, vagy rengeteg vér és kegyetlenkedés van benne. Ám a Joker Game úgy is tud emberi sorsokról, tragédiákról és politikáról szólni, hogy ehhez inkább különleges hangulatot és viszonylag vérmentes ábrázolásmódot körít. A szereplőkről: Nem ritka, hogy a szereplők sokkal hangsúlyosabbak egy animében, mint maga a történet. Ám a Joker Game azon kevés animék egyike, ahol a karakterekről szó szerint semmit se tudunk (de tényleg), ám mégis kiemelt fontosságúak abban, hogy magát a sorozat lényegét megértsük. Tehát adott sok kém, akiket az anime végére se fogunk tudni különösebben megkülönböztetni egymástól. A nevükre pláne nem fogunk emlékezni, és a jellemükről se tudunk meg semmit. És ez így tökéletes. Furcsán hangozhat, de tényleg, és a továbbiakban le is vezetem, hogy miért gondolom így. A főszereplők kémek, akik mindent eldobtak azért, hogy az országukat szolgálják. Nem csak a családjukat, de az egyéni terveiket és vágyaikat is. Lényegében a saját lényüket is megtagadták, hogy mindig azzá az emberré válhassanak, akire a küldetéseik során szükség van. Akár fontos személlyé kellett válniuk, aki központi szerepet vállalva érintkezik másokkal, akár csak a háttérben kellett figyelniük, megtették. Nem lehet úgy akár minden nap más szerepet alakítani, hogy az embernek domináns személyisége van. Nekik már a kezdet kezdetén el kellett veszíteniük minden egyéni jellegzetességüket és preferenciájukat ahhoz, hogy a parancsokat megfelelően teljesítve be tudjanak épülni az adott környezetbe. Gyakorlatilag senkikké váltak, akiket aztán az ügynökség az éppen aktuális céloknak megfelelően formálhatott egy alakká, akit valamilyen hamis névvel és más szintén nem valós adatokkal felruházhattak. A Joker Game zsenialitása az én szemszögemből pont ebben jelenik meg igazán. Hogy a kémeket végre itt reálisan ábrázolták. Igen, talán jellegtelen, érzéketlen embereknek tűnnek, szinte már gépeknek, mert azok is. Mert az ő munkájukat másképp nem lehet levégezni. Személy szerint sosem szerettem azokat a kémes alkotásokat, ahol az ügynökök feltűnősködő, random lövöldöző szépfiúk voltak (gondolok itt pl. a James Bond filmekre...). A Joker Game kémei azonban valódi kémek, akik ha kell, egy egész epizódon keresztül a szemünk előtt vannak. Ám ha csak annyi a szerepük, hogy huszonöt perc alatt csupán annyi időre jelenjenek meg, hogy az egyik szereplőnek egyetlen mondatot mondjanak, hát akkor annyira bukkannak fel. Az anime kémei valódi ügynökök valós feladatokkal és ezeknek megfelelő szerepkörökkel. Nem többek és nem kevesebbek. De pont ettől tökéletes kémek az én szememben. A sorozat pedig nagyon jól bemutatja, mennyi kitartás, odaadás és önfeláldozás (szó szerint) kell ahhoz, hogy valaki kém lehessen a D ügynökségnél. És még azok, akikben megvan a kellő erő vagy intelligencia, sem biztos, hogy jó kémek lennének. Emellett persze ők is csak emberek, így hibázhatnak és ahogy mindenki, meg is halhatnak. Így attól függetlenül, hogy szerintem tökéletes kémek, ez a tökéletesség csak eddig terjed, mert minden más szempontból pont ugyanolyan átlagemberek, mint a nézők. A grafikáról/megjelenítésről: Mint korábban említettem, az anime megjelenése (különösen a karakterek külseje) nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elkezdtem nézni a sorozatot. Így erről csak pozitívumukat tudnék írni: a szereplők külseje letisztult, felnőttes, abszolút nem a szokásos "nagy szemű szereplők"-ről beszélhetünk a Joker Game esetében. Emellett a környezet is gyönyörűre sikeredett: noha sok az állókép, ám a hangulatteremtő és térben behatároló szerepnek szerintem abszolút eleget tesznek. A zenékről: Az OP-ED páros számomra annyira nem volt megfogó (az ED inkább, de az sem kiemelkedően), de ettől függetlenül mind képvilágukban, mind hangzásukban maximálisan illettek az animéhez. A háttérben megszólaló dallamok viszont nagyon tetszettek, azok legtöbbször akár önmagukban is bőven megállják a helyüket, és azóta is szívesen hallgatom őket, mert nagyon hangulatosak (nem egyszer kaptam magam azon, hogy már a hideg rázott tőlük, olyan mélységet segítettek kihozni mindig a történésekből is). A seiyuukról: Rettentő régen láttam olyan animét, amelyben annyi kedvenc japán szinkronszínészem (gondolok itt főleg a férfiakra) megfordult volna, így minden egyes alkalommal nagyon örültem, amikor egy-egy újabb kedvencem szólalt meg a részek előre haladtával. Mint mindig, itt is zseniálisan alakították a szerepüket. Összesítve: A Joker Game szerintem egy rettentő hangulatos, mély mondanivalójú anime. De pont amiatt, hogy igen sokszor politikai/katonai témákat feszeget, komor a hangulata és legtöbbször nem akcióorientált, valószínűleg inkább tekinthető erőteljesen réteganimének. Ettől függetlenül aki hozzám hasonlóan végre igazi kémtörténetekre vágyik, vagy csak szereti a komolyabb, seinen animéket, nyugodtan tegyen vele próbát.
0 Comments
|
Figyelem!Nem feltétlenül igaz, de a véleményezéseimben spoilerek lehetnek!
Szóval mindenki csak saját felelősségre olvasson! Fő kategóriákArchívum
December 2021
Tagek
All
|