Griffith (karakter - Berserk)
3/6/2017
Figyelem! Az alábbiakban spoileres szöveget találsz! Kérlek, csak akkor olvass tovább, ha láttad/ismered a Berserk történetét, vagy nem zavar, ha bizonyos súlyos spoilereket fogsz elolvasni. Ha Griffith-t egy mondatban kellene bemutatnom, úgy írnám le, mint az általam eddig megismert negatív szereplők (vagy "gonoszok", kinek hogy tetszik) istene. Az alábbiakban a vele kapcsolatos érzéseimet, illetve a manga olvasása és anime nézése közben róla kialakult benyomásaimat szeretném kicsit részletesebben is leírni. Az első benyomások Griffith már az első pillanatoktól kezdve egy üde színfolt volt a történetben. Aki ismeri a Berserket, tudja, hogy leginkább a fekete, a fehér és a szürke különféle árnyalataiban pompázik - egy nyomorúságos, sötét világot fest le mérhetetlen gonoszsággal, szenvedéssel és borzalmakkal, amelyek az élet minden részében jelen vannak. Persze ott van mellettük a szeretet, a remény és más pozitív értékek is, de igen sokat kell keresni őket. Nos, talán pont ezek miatt is lehetett az, hogy Griffith az első felbukkanásakor is úgy tűnt, mint aki a szivárvány minden színében pompázik. Fiatal kora ellenére olyan intelligenciával és karizmával rendelkezett, ami miatt kicsit sem volt meglepő, hogy óriási embertömegek gyűltek köré. Egyszerűen ragyogott abban a kopár, színtelen világban, amely körülvette. Voltak céljai és álmai, amiket követett - ez már önmagában is ritka dolognak számít. Az emberek többsége a Berserk világában csak tengődik, nem igazán tudja, mit csinálhatna magával - a többség meg sem éri, hogy rájöhessen, mit is kezdhetne az életével. Griffith azonban pontosan tudta, mit akar, és azzal is tisztában volt, hogy ennek elérése érdekében miket tehet. Részben pont ez a magabiztosság és szilárd elhatározás volt az, ami rávehette a körülötte lévőket, hogy csatlakozzanak hozzá. Hiszen nem csak ambíciózus volt, de nagyszerű természettel is rendelkezett - segített másoknak és odafigyelt rájuk. Kiemelte őket a mocsokból (ez akár szó szerint a szegénység és nyomor volt, akár az a mocsár, amibe belesüppedt az életük/lelkük), és elérte, hogy az emberek felismerjék a saját értéküket. Egy olyan született vezéregyéniség volt, aki képes volt értelmet adni mások életének azáltal, hogy megosztotta velük a saját álmát. Az emberek pedig pont annak látták őt, ami egy ideig valóban volt: egy nemes férfinak. Aki erős, hatalmas, és pompás. Aki szinte ragyogott abban a végtelen sötétségben, amiben éltek. Akit mindenki saját akaratából akart segíteni és szolgálni. Nem volt ugyan nemesi származású - egy egyszerű kis koldusfiú volt hatalmas álmokkal. De valamiért mégis dicsőségesebb és nemesebb volt, mint bármelyik arisztokrata a Berserk világában. Képes volt elérni, hogy bárki térdre boruljon előtte. Miután Guts csatlakozott a Héják Bandájához, úgy tűnt, még inkább előre tör. Még hatalmasabb lett - egészen addig jutott, hogy nemesi rangot kapott, és az uralkodó közelébe férkőzhetett. De még ezzel együtt sem szállt el: továbbra is támogatta az embereit, amennyire csak tőle telt. Kapcsolata Guts-szal Kettejük viszonya az egyik legszebben ábrázolt kapcsolat, amivel mangában találkoztam. A mangaka félelmetesen jól megalkotta mindkét jellemet, talán ezért is lehet, hogy olyan alaposan képes volt megismertetni velünk Griffith és Guts kapcsolatát. Nekem nagyon tetszett, ahogy találkoztak - a már szinte kiforrott, elegáns zsenialitás és az állatias, vad erő. De pont emiatt is alkottak félelmetesen jó párost. Griffith remeg stratéga lévén szinte minden küzdelmet előre látott, Guts pedig mindent ki is facsart az adott helyzetből. De Guts ereje ellenére kezdetben Griffith jóval erősebbnek tűnt. Nem csak azért, mert fizikailag is erőteljes volt (a vékony és lányos kinézete ellenére), hanem mert fejben is átlátott szinte mindent. Így a kapcsolatuk elején Griffith inkább tűnt Guts feljebbvalójának és pártfogójának, mintsem barátjának. De idővel az ő kapcsolatuk is elmélyült, és bármit megtettek volna egymásért, lényegében együtt juttatták hatalomra Griffith-t. És Griffith jelleme volt az, ami segített Guts-nak is, hogy erősebb lehessen. Nem csak a fizikai határai tolódtak ki, de végre elkezdett azon gondolkozni, hogy mi is az ő célja. Egyenlő szeretett volna lenni a barátjával, akinek a fenségessége mindig is csodával töltötte el. Úgy érezte, kettejük barátsága csak akkor lehet valós, ha egyenlő félként állhat Griffith mellett. Ehhez pedig az kellett, hogy megtalálja a saját célját. Ezt viszont nem tehette meg úgy, hogy vele marad, a barátaikkal és Cascával, ezért is döntött úgy, hogy elmegy egy időre. Griffith-t persze rosszul érintette a hír. Guts volt az egyetlen, akiben teljes mértékig megbízott (ezt bizonyítja az is, hogy bizonyos feladatokat csak rá mert rábízni), és már ekkor olyan érzésem volt, hogy Griffith számára természetessé vált Guts jelenléte. Normális volt, hogy ott van, támogatja őt. Sőt, kicsit mintha valóban egy tárgyként kezelte volna. Hiszen a legelső párbajukkor is azt mondta, hogy "akarja őt", mert ha birtokolhatja Guts erejét, valóban elérheti a célját. Csak mintha nem vette volna észre, hogy Guts már nem volt a régi. Elhatározta, hogy menni akar, hogy meg akar változni. Megelégelte az akkori énjét, és szabadságra vágyott, hogy megtalálhassa azt az embert, akivé válni szeretne. Griffith pedig gyerekként hiába győzte le, Guts fizikailag sem rekedt meg azon a szinten, ahol régen volt. Sőt, mivel a második párbajuk előtti időben Griffith főleg a palotában töltötte az időt, és egészen kimaradt a valódi ütközetekből, akár azt is mondhatnánk, hogy vesztett a régi erejéből. Guts viszont, aki végig a frontvonalon harcolt érte, erősebb volt, mint valaha. Ezért is nem volt számomra meglepő, hogy Guts nyerte a párbajt. Griffith viszont láthatólag nagyon megdöbbent. Nem csak azért, mert Guts legyőzte. Inkább az lehetett számára ijesztő, hogy amíg szinte karnyújtásnyira került az álmától, és azt hitte, hatalmasabb, mint valaha, rá kellett jönnie, hogy közel sem az. Guts meg is ölhette volna akár. De ez persze semmi ahhoz képest, hogy rádöbbent: nem uralja többé Guts-ot. És utána következett idővel a másik ijesztő felismerés is, miszerint Guts, akire végig támaszkodhatott, nincs többé. Ő pedig ott maradt egyedül, miközben egyre inkább gyűlt benne a keserű gondolat, hogy miközben erős és független akart maradni, és azt hitte, az emberei függnek tőle, amióta csak találkoztak, ő függött Guts-tól, nem pedig a fiú tőle. A bukás Ahogy éreztem, az, hogy Griffith a dicső vezérből kvázi világok gyilkosa lett, szinte egyenesen következett abból, hogy Guts elment. Utána esett Griffith darabjaira. Elvesztette a tartását, azt a végtelen nyugalmat és türelmet, amivel korábban a céljait akarta elérni. A hercegnővel is mintha csak a bosszú és vigasztalás utáni vágyakozásból feküdt volna le. Aminek persze később meg kellett fizetnie az árát... A kínzás mintegy előkészítője volt a végső bukásának. Griffith személyisége ekkor kérdőjelezte meg magát először. Ekkor vonult vissza a tudata az agya egy messzi zugába - el a fájdalom és az álmainak elvesztése okozta keserűség elől. Reménykedtem benne, hogy ha Guts és Casca megmentik, akkor talán még visszatalálhat önmagához, de sajnos nem így lett. Végül a Guts iránti végtelen irigysége és az álmai megkaparintásának szinte már rögeszmévé vált vágya okozta a végső bukását. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy már szinte mindent irigyelt Guts-tól. A közös barátaikat, az erejét (mert bár Guts egyszerűnek tűnik, mint egy fatuskó, mégis hihetetlen jellembeli mélységei vannak, és nem csak fizikailag erőteljes, hanem lelkileg is), azt, hogy Casca, aki korábban belé volt szerelmes, végül mégis Guts-ot választotta. Zavarhatta, hogy a Guts-al szembeni rivalizálásban összességében alulmaradt. Hogy az az állatias, egyszerű gyerek, aki régen Guts volt, immár felnőtté vált, és kiemelkedett a többiek közül. Valószínűleg az egója miatt érezhette úgy, hogy Guts vele ellentétben nem méltó arra, hogy mások is felnézzenek rá, vagy követni akarják, ahogy korábban őt imádták. De mélyen magában pontosan tisztában volt vele, hogy Guts sosem volt jellegtelen. Mindig is különleges és erőteljes volt, már amikor találkoztak is, és az, amije van (barátok, erő stb.), nem Griffithnek köszönhetően szerezte meg, hanem a saját erejéből. Griffith ekkor jöhetett rá, hogy noha ő is karizmával és tehetséggel született, Gutsban is olyanannyi potenciál volt és van, ha nem több. Emellett továbbra is kitartott az álmai mellett, és bármit megtett volna azért, hogy valóra váltsa őket. Még az sem tántorította el, hogy amellett, hogy a saját lényét is fel kell adnia ezért, mindenki mást is fel kell áldoznia, akit szeret. És Griffith meg is tette végül azt a lépést, ami a végtelen hatalomhoz vezető utolsó lépés volt. Ezzel pedig végérvényesen eltaszította magától a többieket, és az egyik legjobban megalkotott főgonosszá lépett elő. Egyértelműen azért vagyok rá a leginkább mérges, mert mindenkit elárult, aki bízott benne. Mindenki, akit csak feláldozott, annyira szerette és tisztelte, hogy meg is halt volna érte. Nem egy flashback volt arra vonatkozóan, hogy hányan adták már érte az életüket. De óriási különbség van aközött, ha valaki önszántából halna meg valakiért, vagy ha valakit megölet az, akiben bízik. Itt pedig az utóbbi történt. Griffith úgy gondolta, hogy joga van megtenni azt a lépést, amivel végérvényesen elvesztette az emberi mivoltát (a szó minden értelmében). De nem volt, mert ezzel több tucat olyan ember életét vette el, akik mindenüket odaadták volna érte. Mintha Griffithnek végül csak eldobható eszközöknek tűntek volna, olyan bábuknak, akiket szemrebbenés nélkül beáldozhat a sakktáblán, ha ezzel előrébb juthat. Az pedig, hogy Guts előtt erőszakolta meg Cascát, a lehető legundorítóbb lépés volt (még a barátaik megöletésénél is alávalóbb). Ezzel semmi mást nem tett, mint bosszút akart állni Gutson. Meg akarta mutatni neki, hogy ő az erősebb, és bármit megtehet. Elvette Guts-tól a barátaikat, és pont így akarta elvenni tőle Caskát is. És még ha ez nem is sikerült teljes egészében, de nem csak Cascát nyomorította meg maradandóan, hanem Gutsot is (és itt megint nem csak fizikai szempontból gondoltam, hanem lelkileg is). Hú, jó hosszúra nyújtottam ezt a kis irományt... de igazából Griffith egy olyan jellem, akiről nem csak megéri írni, hanem akiről (mint olvasható is volt), nagyon szeretek is írni. Ami azt illeti, rengeteget gondolkoztam rajta, meg... hát a mai napig is, akármikor nézem/olvasom a Berserket. Rettentően tetszik, hogy nem valami klisés indokkal tették gonosszá, illetve nem olyan tucatgonosz, aki "gonosz, mert csak az, és kész". Szeretem, hogy van jelleme, különféle mélységei, és hogy mielőtt megutáltam, előtte volt lehetőségem megismerni és megszeretni. Talán pont emiatt is lehet, hogy amennyire szerettem kezdetben, most pont annyira utálom. De ez sem bizonyít mást, mint hogy a mangaka, Miura Kentarou zseniális munkát végez.
Kíváncsi vagyok, ha más is olvassa/nézi a Berserket, mit gondol Griffithről? Szerinted mi állhatott a bukása mögött? Hogy viszonyulsz a karakterhez? Nagyon szívesen beszélgetnék róla másokkal, szóval aki érez magában kedvet és erőt, írjon bátran!:D
0 Comments
|
Figyelem!Nem feltétlenül igaz, de a véleményezéseimben spoilerek lehetnek!
Szóval mindenki csak saját felelősségre olvasson! Fő kategóriákArchívum
December 2021
Tagek
All
|