Bloody Monday (manga, 2007-2009)
25/7/2015
A mangáról: Eredeti cím: ブラッディ・マンデイ Készítési év: 2007-2009 Részek száma: 11 kötet (96 fejezet) Műfaj: shounen, akció, lélektani, dráma Történet: Ryuumon Ryou (másnéven Kibayashi Shin) Rajz: Megumi Kouji Linkek: AA, MAL, Baka-Updates Rövid tartalom: Az anime főhőse Takagi Fujimaru, egy átlagosnak tűnő tizenéves fiú, aki igazából Falcon, a híres hacker. Szintén iskolás húgával és a japán nemzetbiztonságnak dolgozó apjával él együtt. Egyik nap azonban apjától váratlan telefon érkezik, miszerint bajba került, és neki kell megvédenie a húgát, később pedig többek között a tévé is bemondja, hogy a férfit gyilkosságért körözik. A fiú nyomozásba kezd, hogy tisztázza apját, viszont ahogy egyre mélyebbre ás, úgy kerül bele egyre inkább az igen kegyetlen és durva jászmába, ami a japán nemzetbiztonság és az országot romba dönteni vágyó terroristák között zajlik. Miért ezt a mangát választottam? (Aki nem érdekel a személyes vonatkozásom, nyugodtan ugorjon!) A választásomat illetően nagyban közrejátszott a tény, hogy szerintem a manga méltatlanul kevés figyelmet kap. Én speciel először az AnimeAddicts oldalán találkoztam vele először még 2012-ben, mikor láttam, hogy érkezett be hozzá magyar fordítás (bár csak pár fejezetnyi, és azóta sem érhető el hozzá több). Előtte én sem hallottam róla, de akkor szimpatikus volt, így belenéztem. Aztán valahogy nem fogott meg akkor, bár hozzáadtam több listámhoz is, mondván, hogy "most olvasom". Nem sokkal később azonban, a 2013-as NatsuMeeten láttam az első kötetet, és annyira nem hagyott nyugodni a dolog, hogy megvettem. És milyen jól tettem! Elolvastam, és nagyon tetszett, el is döntöttem, hogy megveszem majd kötetenként, és úgy olvasom majd. Ebből azonban hiába teltek az évek, nem lett semmi (mert nagyon sok más sorozatba belekezdtem, és szegény Bloody Monday-re meg sosem maradt pénzem, mikor épp meg akartam volna venni a folytatást). Egyik nap azonban nagyon feltüzelt a tény, hogy online is elérhető az összes fejezet, és nem kell még X évet várnom, hogy megtudjam, hogy folytatódik a történet. Szóval újraolvastam az első kötetet, aztán teljes gőzzel álltam neki a maradék tíznek. És sokkal több mondanivaló fogalmazódott meg bennem vele kapcsolatban, így gondoltam, írok róla kicsit. Nem túl ismert, de hátha valakinek meghozom hozzá a kedvét. Mit is gondolok róla? A történetről: A Bloody Monday már ott felhívta magára a figyelmemet, hogy hiába szeretem a hackeres (illetve bocsánat, sokszor crackeres) filmeket és könyveket, alig találkozom velük. Szóval mikor láttam a kategóriáknál, hogy itt nem csak hackerek, hanem még terroristák vannak, már tudtam, hogy nekem való lesz. Szerintem nagyon ütős lett a kezdés, ügyesen megismerhettük a szereplőket, kaptunk egy kis ízelítőt Falcon tudásából, aztán máris beütött a baj, és bedobtak minket a mélyvízbe. Ritka, hogy előre pontozok valamit (mint most is, nem sült el teljesen jól), de már az első kötet olvasása után 10 pontot kapott tőlem. A történet első körülbelül 40 fejezete lélegzetelállító volt, és meg is érdemelte a kapott pontszámot. Izgalmas volt, szinte a lábam remegett meg lerágtam az összes körmömet. Mindig történt valami akciódús, a szereplők nem nagyon ücsörögtek, mindig mozgásban voltak. Az egész történetvezetés lendületes volt, nem is beszélve arról a meglehetősen sok karakterről, akikkel a mangakák operáltak. Egészen olyannak tűnt, mint egy Death Note 2.0 - lebilincselő lélektani, illetve nyomozós thriller, amelyben két iszonyatos elme vagy éppen ellentétes fél (a DN-ben ugye Kira és L kezdetben; itt pedig Falcon és követői a terroristák ellen) nagyszabású játszmáját követhetjük végig. Kezdetben így is indult, idővel azonban egyre csak halmozni kezdte a kisebb-nagyobb hibákat meg furcsaságokat. Ami engem egy idő után megviselt, az az állandó pörgés. Egy ideig könnyen lekötötte az embert a manga, nem volt nehéz követni a cselekményt, mindig megleptek minket a készítők mindenféle csavarokkal. Jöttek-mentek a szövetségesek és az ellenségek, sosem lehetett tudni, kiben is lehet megbízni a sok beépített kém miatt, illetve mindig utólag derült ki sok frappáns furcsaság. Ezekkel alapvetően nem is lenne baj, mert nagyon sokat adtak a mű tempójához és a hangulathoz, de hol bizonyos események ismétlődtek (a főhős húgát annyiszor rabolták el, hogy a rekordok könyvébe simán beleírhatnánk mint a világ legtöbbször elrabolt rokonát), hol pedig tényleg annyira sok volt már a történés, hogy lefáradt az agyam. Sok volt az állandó üldözés-menekülés (ahol a japán nemzetbiztonság emberei szerintem sokszor elég szerencsétlenül álltak a dolgokhoz), a mindenféle pszichés hadviselés, rejtett hacker-trükkök. Lehet, hogy mást abszolút nem zavarnának, nekem idővel azonban megnehezítették az olvasást, hiába voltak egyébként zseniálisan kreatívak, és volt minden fejezetzáró oldalnál egy nagy "Ez nem lehet igaz!"-felkiáltás a reakcióm. Kicsit... tömény lett így, és csak lassabban tudtam haladni az olvasással. Sajnáltam, hogy (a valószínűleg nagyon sok felvonultatott szereplő miatt) nem igazán jutott idő arra, hogy bizonyos emberek múltjába vagy indítékai mögé benézhessünk. Volt, akiről kiderült, hogy miért lett terrorista, vagy mi mozgatta őket (ugyanígy a "szövetséges erőknél" is), de sok szereplő van, akikről szívesen megtudtam volna többet, mert így nem mindig tudtam hova tenni a viselkedésüket, illetve néhol nem tudtam átérezni a helyzetüket. Ezzel együtt, ahogy haladtunk manga vége felé, úgy egyre több olyan helyzet volt, ami nagyon érdekes volt ugyan így is, én mégis úgy éreztem, nem használták ki eléggé, mert sokkal több rejtett potenciált tartalmazott. Ezek ellenére nekem nagyon tetszett a történet, mert tényleg fordulatos volt, hangulatos, nagyon ügyesen operáltak a készítők a különböző, egyszerre zajló történetszálakkal, ezek hol csak tényleg párhuzamosan futottak, hol összeforrtak, majd újra szétváltak. Érdekes volt az is, hogy ahogy kezdetben úgy tűnt, minden a Bloody-X néven ismert gyilkos vírus körül zajlott, úgy a történet végére kiderült a terroristák valódi célja, és sok korábbi tettük értelmet nyert, ami akkor olvasva nem volt egyértelmű. Valamint belegondolva tényleg nagyon aprólékosan kidolgozták a beépült kémek kilétét, gyakran olyan emberekről derült ki, hogy az ellenségnek dolgoznak, akikről az ember abszolút nem gondolta volna. A harcok is látványosak meg izgalmasak voltak, Falcon képességeit is mindig kihasználták, ahogy csak lehetett, így ő még ha távolabbról is, de ugyanúgy kivehette a részét a küzdelmekből. A leginkább nekem mégis a pszichológiai szinten zajló csatározások tetszettek, amire nem egyszer volt példa, és a korábban "hasonlítási alapnak" mondott DN-t (bár nem szeretek hasonlítani, mert értelmetlennek érzem, csak aki nem olvasta a Bloody Monday-t, tudjon miből kiindulni) szerintem ezerszeresen felülmúlták. Hihetetlenül jól mutatták be, ahogy az ellenségek egy karnyújtásnyira álltak egymástól, és próbálták kisillabizálni, mire gondolhat a másik, mit kéne lépniük, hogy kibillentsék/lebuktassák/kiakasszák a másikat. Mindent persze a lehető legizgalmasabb és idegtépőbb módon, ahogy csak lehet, hogy az ember az összes körmét lerágja, csodálkozzon a furfangos logikájukon, és aztán egy "Ez hihetetlen!"-felkiáltással felugorjon a gép mellől, mire végeznek. Az egész történet lebilincselő volt szerintem minden hibája meg furcsasága ellenére is. Komoly volt, durva témákkal (terrorizmus, vallás, erkölcsök, bosszú, áldozathozatal, stb.) operált, és abszolút nem egy lebutitított gyerekmese még a sok fiatal főszereplő ellenére sem (lehet pont azért voltak benne, hogy komolyabbá tegyék az egész helyzetet). Volt itt halál, egészen sokat láttató, véres jelenetek, mégsem estek a készítők a ló túloldalára és kerekedett az egészből egy értelmetlen trancsír. Az viszont érezhető volt, hogy a szereplők halálával óvatosan bántak, és noha tényleg voltak, akiktől búcsút kellett vennünk rövidebb vagy hosszabb idő után, szerencsére az általam megkedvelt szereplőket nem bántották, aminek kifejezetten örültem. A sorozat vége szerintem kicsit sietve lezárt lett, de nem zavaróan, mert minden lényeges dologra fény derült, és összességében elégedett vagyok vele. Maradtak még kérdéseim, de lehet, hogy ezeket a folytatások egyike fogja megválaszolni (, de ha nem kapok rájuk választ sem fog zavaró űr maradni bennem). A szereplőkről: Nagyon sok szereplő megfordult a mangában, jóval több, mint ahányról írni tudnék. Így inkább csak a főbb oldalakat, valamint azok egy-egy képviselőjét szeretném kiemelni. A főszereplő, mint ahogy korábban is írtam, Takagi Fujimaru. Jellemét tekintve egy tipikus shounen-szereplő, legfőbb különlegességét az adja, hogy nagyon jól ért a számítógépekhez. Egy fiatal hackerről beszélünk tehát, aki egyébként nagyon nyitott meg barátkozós, viccelődős alkat. Arra számítottam titkon, hogy esetleg egy tipikus "a való életben semmitmondó, csak a kibertérben önmagát megélő" szereplő lesz, de nem így van. Valóban szárnyal, ha egy géphez jut, de anélkül is ügyesen boldogul. Nagyon okos, logikus gondolkozású, a különféle helyzeteket nagyon jól átlátó, de abszolút nem érzelemmentes szereplőnek ismertem meg, aki rendkívül félti a számára fontos embereket, és nem tűri meg a terroristák kegyetlenkedéseit. Ha elesik, feláll, és küzd tovább. Végig fontos szerepe van a mangában, de szerencsére nem vitték át idegesítően mindentudóba a karakterét. Igaz, hogy nagyon ügyes, de tapasztalatlan, és ahogy mindenki, fél ő is, hibázik, így bőven van, ami kompenzálja a pozitív jellemvonásait. Fujimarut egyrészt a Third-I nevű csoport támogatja a japán nemzetbiztonságiakon belül, akiknek elég sok tagját megismerhetjük a történet folyamán. Mivel a fiú édesapja is ott dolgozik, így a nevét már mind ismerték, még ha személyesen nem is találkoztak. Elég vegyes bagázs, elvileg mind képzettek, de nekem gyakran volt olyan érzésem, hogy nem elég figyelmesek. Mármint én értem, hogy attól, hogy képzett az ember, még nem feltétlenül felkészült minden helyzetben, főleg nem ilyen iszonyatosan profi terroristákkal szemben, mint akikkel itt kellett felvenniük a harcot, de sokszor megakadályozhattak volna eseményeket, ha jobban odafigyelnek, vagy jobban felkészülnek. Lehet, hogy a mangaka ezzel akarta részben erősíteni azt a folyamatos bizontalanság-érzetet, amit többek között a sok beépült kémmel is elért. Mindenesetre ők is szerethető, támogató közeg voltak, közülük abszolút Kirishima-san volt a kedvencem. A fiút támogató másik csoport a barátai, akikkel egy iskolába jár, pontosabban még az Újságíró Klub tagjai is. Van köztük ügyes kis karate-bajnok, egy politikus ügyesen íjászkodó unokája, meg nyilván kevésbé a harcokat tekintve hasznos tagok. Ennek ellenére nagyon ügyes csapat, és nem egy helyzetből kihúzták magukat a Fujimaru által vezényelt kis csapatmunkáiknak hála. Szerintem nagyon menőek voltak, én mindig megtapsoltam őket, mert szuperül összedolgoztak, és ügyes taktikákat követtek. A manga nyilvánvaló gonoszai a terroristák, akikről idővel ki is derül, hogy nem csupán hobbiból robbantgatnak, sőt, nem is tipikus terroristák, hanem megvan a maguk szent oka minderre, valamint hogy Fujimaruval is van közös múltjuk. Hihetetlenül felkészültek voltak, határozottak, és nem féltek áldozatokat hozni. Zseniálisan beépültek Fujimaru mindennapjaiba, minden kémnél csak pislogtam, mikor lebuktatták őket. Közülük is sok szereplőt bemutattak, de nekem J volt a kedvencem. Egy zseniális, komplex érzelmi világú fiú volt, akit a saját környezete keserített meg. Nagyon ügyes taktikus a fiatal kora ellenére, engem teljesen levett a lábamról, és nagyon szurkoltam, hogy ne haljon meg. Idővel a kis barátját, Michael-t is nagyon megkedveltem. A grafikáról/megjelenítésről: Szerintem gyönyörűek a rajzok. A karakterek szépen kidolgozottak, és noha hasonlóak a mangaka rajzstílusa miatt, de abszolút könnyedén megkülönböztethetőek. Letisztultak a vonásai, és nagyon részletgazdagok, ahol kell. A hátterek nekem nagyon tetszettek, a harcjelenetek is látványosan, könnyen átláthatóan lettek elkészítve. Ahol kellett, dinamikus volt, ahol meg nyugodtabb rajzok kellettek, ott nagyon szép, állóképszerű rajzokat kaptunk. Különösen tetszettek a kétoldalas fejezetborítók, illetve nagyon megnyerően ábrázolták Fujimarut, mikor átváltott "hacker-üzemmódba". A szereplők mimikája még ha nem is lett olyan kifejező (vagyis úgy mondom, hogy néha kicsit sablonosnak tűnhet), a gesztusaik és az érzelmeik ábrázolása azonban különösen erőteljes. Összesítve: A manga igen különleges történetű, sok, különleges szereplővel operáló akció-thriller. Akik szeretik az ilyen típusú történeteket, azoknak nagyon ajánlom, megéri elolvasni. Tényleg egy lebilincselő alkotásról van szó, minden esetleges hibájával/furcsaságával együtt. Tudom, hogy sokan nem szeretnek mangát olvasni, de a Bloody Monday-el mindenképp megéri tenni egy próbát, még azoknak is, akik esetleg attól félnek, hogy a sok harc miatt nem tudják rendesen átlátni a helyzetet, mert szerintem abszolút egyértelmű és könnyen követhető benne minden. Még azoknak sem lehet vele gondja, akik érzékenyebbek a rajzolásra, mert nagyon szépek a szereplők és részletgazdag a manga kivitelezése. Meg amúgy is, úgyis tudom, hogy sokan vágynak a Death Note után hasonlóan magával ragadó történetre (ez rám is igaz volt), de ezek után már nem kell tovább várakozni.
2 Comments
Pont jókor jött ez a kritika, ugyanis most jöttem rá, hogy az olvasott mangáim között nem igazán van most ilyen típusú, ráadásul alapjáraton kevesebbet csinálnak az izgalmas, akciódús sztorikból (nem véletlenül, mert ahhoz kell már egy bizonyos szintű írói tudás :P). A Bloody Monday címével is találkoztam már többször, érdekes módon a drama-ról hallottam először (http://mydramalist.com/14-bloody-monday), de szerintem előbb a mangát fogom elolvasni, és utána fogom megnézni (azért a cast nagyon ott van *.*). A grafika tényleg elképesztőnek látszik, úgyhogy az már egy plusz pont, ami meg a sztorit illeti, rám is igaz, hogy ritkán veszek észre logikai bukfenceket meg nagyon elnéző tudok lenni. xD Szóval esélyes, hogy még jobban is fogom élvezni, mint gondolnám.
Reply
Jigoku
30/8/2015 14:34:52
Szia, köszi, hogy írtál!>3< Nagyon jól esett, meg örülök, ha tetszett a véleményezésem. :,3
Reply
Leave a Reply. |
Figyelem!Nem feltétlenül igaz, de a véleményezéseimben spoilerek lehetnek!
Szóval mindenki csak saját felelősségre olvasson! Fő kategóriákArchívum
December 2021
Tagek
All
|