Yakusoku no Neverland (anime, 2019)
22/4/2019
Az animéről: Eredeti cím: 約束のネバーランド Készítési év: 2019 Részek száma: 12 Műfaj: shounen, horror, sci-fi, misztikus, pszichológiai, thriller Stúdió: CloverWorks Eredeti mű: Shirai Kaiu, Demizu Posuka (manga) Rendező: Kanbe Mamoru Karakterdizájn: Demizu Posuka Zene: Obata Takahiro Linkek: AA, MAL, AniDB, ANN Rövid tartalom: A történet középpontjában árvák állnak, akik egy erdővel és nagy kapuval körbevett házban élik boldog mindennapjaikat. Noha a gyerekeknek naponta kell teszteket elvégezniük, azon kívül minden szabadidejükkel azt tesznek, amit csak szeretnének. A biztonságukat és boldogságukat pedig a gondozójuk, a "mama" titulust viselő Isabella őrzi. Az egyetlen szabály, amit a gyerekeknek be kell tartaniuk, hogy ne menjenek túl messze a háztól - különösen a kaput kerüljék. Így telnek az árvák mindennapjai, amíg valaki örökbe nem fogadja őket, hogy aztán sose halljanak többet az illető felől... A házban élő három legidősebb gyerek azonban gyanakodni kezd, az idő előrehaladtával pedig nem csupán az árvaház mögötti rémes titokra derül fény, hanem arra is, hogy kicsoda pontosan a gondozójuk. A kérdés már csak az, hogy mit lépnek a gyerekek az igazság tudatában...? Miért ezt az animét választottam? (Aki nem érdekel a személyes vonatkozásom, nyugodtan ugorjon!) Az anime alapjául szolgáló mangát már jó ideje látom különféle TOP-listákon, így maga a cím és a történet korábbról már valamilyen szinten ismerős volt nekem. Időm ugyan nem volt nekiállni a képregénynek, de örömmel vettem a hírt, miszerint adaptálják, így most egy kicsit több szabadidővel lehetőségem nyílt a rajzfilmen keresztül bepillantást nyerni abba, miért is olyan népszerű ez a cím. Mit is gondolok róla? A történetről: Az anime félelmetesen reális módon fest fel egy kegyetlen világot, ahol a SPOILER gyerekeket kvázi farmon tenyésztik és nevelik őket a hamis boldogság és béke illúziójában, amíg el nem érik az ideális kort, hogy végül begyűjtsék őket mint a (világot uralni látszó) szörnyek ideálisan megérett táplálékát. SPOILER VÉGE A történet meginkább a három főszereplő, Emma, Norman és Ray kapcsolatára, illetve az általuk megtervezett szökésre helyezi a hangsúlyt. Alig tizenkét epizód alatt végig feszített tempóban, zseniálisan adagolt fordulatokkal és feszültséggel telve kísérhetjük végig a különféle stratégiáikat, miközben megismerjük őket és a farm többi lakóját is. Emellett bőven jutott lehetőség valódi mélységet adni az animének, mert számos emberi tragédiának lehetünk szemtanúi. Idővel rá kell, hogy ébredjünk, hogy itt nem csak a gyerekek az áldozatok, hanem maguk a fogvatartóik is, lényegében minden ember. A sorozat számos eseményen, a szereplők múltbéli visszaemlékezésein és gondolatmenetein keresztül vezet rá minket arra, hogy mennyire kegyetlen is a sorozat világa, és az emberek mennyire tehetetlenek. Hogy itt nincsenek jó és rossz szereplők, csupán olyan emberek, akik különféle választásokat hoznak. Vannak, akik feladják és a halált választják, míg mások mindent megtesznek a túlélésért, és a céljuk érdekében bárkin átgázolnak. Természesen ránk van bízva, hogy kiről mit gondolunk, de én több, kezdetben "gonosznak" elkönyvelt szereplő kapcsán szégyelltem el magam az előítéletes gondolataim végett. Mert amint kicsit többet megtudtam róluk és az életükről, rájöttem, hogy egyetlen oldal nézetei alapján ítéltem el őket, gyakorlatilag ellenségként kezeltem őket. De amint jobban a lelkükbe láttam, nem tudtam őket gyűlölni vagy lenézni a döntéseik miatt. Igaz a mondás, hogy akit egyszer megértünk, nem tudunk utána ellenségként látni többet, és a Yakusoku no Neverland mesterien oldotta meg, hogy egyes szereplőkről bizonyos információk tudatában egészen más benyomásunk alakulhasson ki. Rengeteg bájos és érzelmes pillanatot megélhettem az anime nézése közben, és nem egyszer előfordult, hogy bizonyos drámaibb pillanatok következtében a könnyeimmel küszködtem. Ez a sorozat egy nagyon jól felépített történetű érzelmi vasút volt a számomra: sokszor nevettem vagy elérzékenyültem, míg máskor csak vert kutya módjára sirattam egyes szereplőket a velük történtek miatt. Sőt igen elgondolkodtató volt, nem egyszer azon kaptam magam, hogy mikor nem néztem éppen (márpedig nagyon nézette magát, és csak nehezen tudtam kis szüneteket is beiktatni), azon elmélkedtem, ha én lennék a főszereplők helyében, mikkel próbálkoznék. Az anime ugyan nem kapott tényleges lezárást (hiszen jövőre jön a következő évad, illetve a sorozat alapjául szolgáló manga még fut), de szerencsére olyan jelenettel fejezték be, ami nem valami masszív cliffhanger, hanem megfelelő pont a történet ezen ívének lezárására, hagyva helyet a folytatásnak is. A szereplőkről: Még az anime megtekintése előtt volt bennem egy kis félsz, hogy miképp fogok viszonyulni a szinte csak gyerekekből álló szereplőgárdához (tudniillik nem kedvelem túlzottan a gyerekeket, pontosabb lenne talán úgy fogalmazni, hogy nem igazán tudom, hogy bánjak velük), így tartottam tőle, hogy esetleg emiatt nem fogom megszeretni őket. Azonban már fél rész után világossá vált számomra, hogy hiábavaló volt a félelmem. Gyerekek ide vagy oda, a Yakusoku no Neverland szereplői egytől egyig rendkívüliek. A kedvencem egyértelműen Emma volt a maga bájos és kitartó jellemével. Imádom az erős női szereplőket, és mint egyedüli főhősnő, Emma rendkívül jól megállta a helyét. Ugyan sok tekintetben nevezhető naívnak, csökönyösnek és gyerekesnek, ám még ezeket a jellemvonásai is mind csak erősítik őt. A többiek iránti féltő szeretete és sugárzó lelkesedése, valamint a kiölhetetlen kitartása és bátorsága miatt teljesen az ujjai köré csavart már az első pár rész után. A másik két főszereplő, Ray és Norman is hamar a kedvenceimmé váltak. Normanban nagyon tetszett az a végtelen nyugalom és intelligencia, ami mindig körbelengte, és ami a legveszélyesebb helyzetekben sem hagyták magára. Ray pedig hiába tűnt elsőre közömbösnek és ridegnek, idővel számos olyan dolog kiderült vele kapcsolatban, amik miatt először csak az államat keresgéltem, de ezt követően hamar közel is került a szívemhez. A többi szereplő is aranyos vagy érdekes volt a maga módján (különösen a gyerekek gondozói), és egész sok fordulatot követően jöttem rá a felismerésre, hogy alábecsültem őket: valamilyen meglepetést szinte mindenki tartogatott a részek folyamán. A grafikáról/megjelenítésről: A sorozat végig gyönyörű volt. A szereplők rajzolásától kezdve egészen a különféle tájakig minden nagyon a helyén volt. Nem gyakori, hogy ennyire megragadna bennem az OP-ED páros, de ennél az animénél azokat is imádtam nézni. A zenékről: Az opening az agyamba égett, annyiszor hallgattam már, nagyon jó választás volt az UVERworld. Amúgy is szeretem a dalaikat, de a Touch Off pompásan illett az animéhez. Az endinget is szerettem, de az zeneileg kevésbé volt számomra meghatározó. Ami viszont még nagyon tetszett, azok a háttérben futó dallamok. A legtöbb annyira nem volt jellegzetes az én fülemnek, de a feszültebb jelenetek alatt futó számok mindig borzongást meg lábremegést idéztek elő nálam. A seiyuukról: A seiyuuk zseniálisak voltak. Számomra egész sok ismeretlen név szerepelt a szinkronszínészek listáján, de kimondottan örültem nekik (szeretek a sok veterán mellett újoncokat is hallani), főleg, hogy mind nagyon jók voltak. Összesítve: A Yakusoku no Neverland egy pezsgő, üdítően új anime, amely rengeteg feszültséggel teli eseményt és meghökkentő fordulatot ígér mindenkinek. A komolynak tűnő történet még jóval brutálisabb és mélyebb kidolgozást is kapott, mint én számítottam rá, szóval aki szereti a túlélő drámákat és bírja valamilyen szinten a pszichológiai thrillereket/horrorokat, annak remek válaszás lehet.
0 Comments
Leave a Reply. |
Figyelem!Nem feltétlenül igaz, de a véleményezéseimben spoilerek lehetnek!
Szóval mindenki csak saját felelősségre olvasson! Fő kategóriákArchívum
December 2021
Tagek
All
|